Az elmúlt 3 hétben cseh cserediákok gyakornokoskodtak Bükön és Bükfürdőn... hatan a gyógyfürdőben, két-két lány pedig az információs irodáinkban. 

Őszintén szólva egy kicsit paráztunk, hogy mégis mit kezdünk velük, mivel a vendégforgalom a nyárhoz képest azért jóval megcsappant az irodáinkban... hogy fogunk beszélgetni? milyen munkát adjunk nekik? 

Nagyjából napi 4-5 órát voltak az irodákban, ezt az időt pedig fordítással, cseh nyelvű oldalak ellenőrzésével és a cseh turisták eligazításával töltötték. Szállásuk az Apartman Hotel volt Bükfürdőn. 

A szabadidejükben igyekeztek mindent megnézi, kipróbálni, megkóstolni Bükön és a környéken. Megmászták a Kristály Tornyot, voltak éjszakai fürdőzésen, szaunáztak, énekeltek szintetizátor kísérettel egy étteremben, megkóstolták a Dobos tortát, tekertek tandemmel és ebikkal, mackókat ölelgettek a MackóKuckóban, söröztek, pálinkáztak, pizzáztak az Auroraban, kipróbálták a felnőtt (és gyerek) játszóteret éjszaka!!, szerepeltek a helyi TVben, újságban, voltak Szombathelyen, Kőszegen, Sárváron, ahol megmásztak minden "mászható" szobrot és lefényképeztek, nagyjából mindent... és minden kínálkozó alkalmat megragadtak az ökörködésre :-)

Íme a csipet-csapat:

 Megtanultak néhány magyar szót, mint meggy, körte, barack - csak nekem tűnik fel, hogy mindből készül pálinka?! :-) - köszönést és ... hát amit kértek, hogy tanítsunk még nekik magyarul az nem blogképes, de már az is nagyon jól megy nekik :-) 

Elmondásuk szerint a legjobb a Fürdő (főleg az éjszakai fürdőzés Vastag Tamás koncerttel) és a Kristály Torony volt. A büki kalandparkba kétszer is visszamentek, annyira élvezték a dolgot. Az itteni embereket jó fejnek tartják, bár azt megjegyezték, hogy csak nagyon kevés volt, az olyan akivel megérették magukat angolul.. ejnye, ejnye..

Sörből vérbeli csehként tesztelték a magyart is. Ízelett nekik ..huhh.. de drágák vagyunk sajnos, ugyanis 1 korsó sör árából Csehországban kettő is jutna.. nincs mese el kell mennem végre Nekem is Prágába.

Nézegetem a képeiket és próbálok emlékezni, hogy miket meséltek még a lányok.. ja igen, kalandok a pálinkával... egy szombathelyi vagy nem is emlékszem lehet, hogy kőszegi, de nem is ez a lényeg, kávézóban tipikus magyar kávét kértek, példának felhozták az ír kávét.. erre a pincér hozott nekik pálinkás kávét. Az tanácsolták nekünk, hogy inkább mi ne próbáljuk ki, mert iszonyú.. oké, oké ezt nem lesz nehéz betartani! 

Kíváncsiak voltak a magyar törire is, mi meg nyeltünk nagyokat, hogy na akkor hol és hogyan is kezdjünk neki.. A táska náluk is táska és amikor egy üzlet kirakatán szembesültek ezzel, vadul fényképezni kezdték, de tényleg a 10 lányból nagyjából mindenkinél megvan ez a fotó.. És ebben nincs semmi gáz, szerintem vagyunk ezzel így páran ha elmegyünk külföldre és valami ismerőst látunk, azt megörökítjük.. vagy ha valami számunkra baromságot, szokatlant is.. Ilyenek voltak nekik a szombathelyi kresz parkban a táblákat tartó üres alumínium csövek, azok a kőkockák amik tudjátok a kapukon vannak egyik csücskére állítva.. pl ezen is röhögtek és lefényképezték, na meg a zöldségesnél a "bő kínálat" két fej káposzta, meg még valami.. ezek önmagukban így talán nem is viccesek, de ahogy elmesélték, és mellé mutatták a fotókat... Aztán a Rum nevű település táblához csak ennyit fűztek hozzá: "ott fogok élni" És bizony vigyázzunk, hogy milyen szórakoztató műsorral állunk ki vacsorázó vendégeink elé, mert lehet, hogy inkább kikapják a kezünkből a mikrofont (lásd a mi vagány cseh vendégeink) és inkább ők énekelnek, mint hagyják, hogy a szintetizátor mellé valamilyen "szörnyű" hang és ritmustalanság társuljon..  

A Dobos torta szomorú, de nem ízlett nekik, amikor azt hallották, hogy karamell és csoki valamilyen krémes dologra számítottak, de amikor a kemény pirított cukor tetővel szembesültek, kiábrándultak ebből magyar sütiből... mi azért még szeretjük :-)

Utolsó este egy búcsúsörre beültünk velük a KesPubba. Nagyon jól sikerült, ha eddig nem is, de ott mindenki elengedte már magát. Az ajándék egy-egy üveg névre szóló házi pálinka volt home-made Magyar Népmesékből jól ismert motívummal, nagyon örültek neki. Utólag bevallották, hogy egy tucat inggel, szoknyával és szövetnadrággal érkeztek, mert azt hitték, hogy formaruhában kell majd dolgozniuk az irodában, úgyhogy fellélegeztek, hogy ezekre nem volt szükség. Jobb volt, az itt eltöltött idő, mint amire számítottak, az első héten ismerkedtek az újdonságokkal, a második hét egy pillanat alatt eltelt, a harmadik héten pedig már hiányzott nekik az otthon. Miután hazaértek írtak Nekünk egy üzenetet, amiben még egyszer megköszöntek mindent, nem panaszként, de megemlítették a kiadós magyar konyhának köszönhetően az élményeken kívül pár plusz kilót is hazavittek - nekünk mondjátok?! - és már tervezgetik, hogy mikor és hogyan jönnek Bükfürdőre legközelebb és mikor megyünk mi. :) :) Ha pedig mindenki ilyen laza és jó fej mint, ők én is csak ajánlani tudom a látogatást a folyékony kenyér hazájába. 

Legyünk stílusosak: 

Hezký den! vagy Hezký večer! - ki mikor olvassa ;)

Judit, Niki, Petra, Marci, Monika, Adéla, Fanni

F