Július 27. hétfő: Olvastam egy nagyon találó bejegyzést a Facebookon… „Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor felébredsz és rájössz, hogy vége a Gyógy-Bor Napoknak…”. Szerintem voltunk vele így páran… a gyógybor számomra kicsit olyan volt, mint gyerekkoromban a Karácsony :) egész évben várod, és amikor elérkezik, szélvészként elrohan az a pár nap. Így már első nap felvérteztem magam a vasárnapi záró bulira, ami nekem valóban a karácsonyt, húsvétot, pünkösdöt, szület-és névnapot, valamint családom valamennyi tagjának az összes ünnepét jelentette egyszerre :) De ne szaladjunk ennyire előre, álljunk meg egy szóra – vagy egy (két) pohár borra, elvégre a fesztivál egyik „névadója” ez a nemes nedű. Olvastam – vagy talán hallottam – valahol, hogy a kedvenc boraink az életkor előrehaladtával idomulnak hozzánk: alapvetően roséval kezdünk – tisztán vagy fröccsként – aztán elindulunk a vörösborok veretes útján, majd megérünk a fehérborhoz. Vagy felnövünk? Nem tudom, ezt a fázist (értsd életkort) még nem értem el :), bár az idei rendezvényen „megcsapott a szele”. Megismerkedtem a Fehér Kadarkával! Igen, szinte áttetszően fehér és kékszőlőből készítik. Fehérbor. És persze száraz! Isteni! Megalapozta az amúgy is fergeteges hangulatot, amit több kedvenc fellépő is garantált. Elképesztő line up, a magyar élőzene krémje szórakoztatta a napról napra növekvő létszámú vendégsereget. Minden estére jutott legalább egy favorit – mint pl. a Kossuth díjasok örömzenéje, azaz Csík + Lovasi Bandi, a mindig vidám és nagyon szimpi csapat, azaz a Cimbaliband, a nagy-szín-pad vasi huppogói, azaz az Ocho Macho, vagy az Eva Mendest – Örökké - A mennyország kapujába emelő ITI – Intim Torna Illegál :). Aztán elérkezett a vasárnap, ünnepnap – minden értelemben. Az érzés, amikor délután 3 órakor a Quimby tart beállást a fürdő parkolójában, megfizethetetlen, minden másra valóban ott van a mastercard :).
Többször és több helyszínen volt szerencsém átélni a Quimby-koncertélményt, de ez most valahogy más volt – találkozni, fogadni, velük tölteni a koncert előtti időt – szóval elég durva élmény. Aztán fél 10kor elkezdődött a varázslat, fények-képek és persze a hangok. It’s a nice day… valóban. Nehéz szavakba ölteni – felkavaró(m) felkavarodom…Belefeledkezem, vele utazom… másfél óra, ami percek alatt robogott el mellettem.
És most visszakanyarodnék a július 27-i hétfő reggelhez…valóban nincs annál rosszabb érzés, mint amikor felébredsz és rájössz, hogy vége a Gyógy-Bor Napoknak…de, hogy milyen volt mindez a színpadról? A folytatásból megtudhatjátok Marcitól, akinek a nevét a péntek délutáni fesztiválközönség is megismerhette :).
